kollektiv műterem"

Luczenbacher kastély műemlék felújítás

Szob

2006

Bruttó szintterület: 3088 m2


A „szobi” nemesi előnevet is kiérdemlő Luczenbacher Pál építette a család
számára 1902 és 1907 között Alpár Ignác tervei szerint a Duna-parti
nyaralókastélyt. Feltételezések szerint Luczenbacherék először egy
klasszicista kúriát építettek, s ezt bővítette-alakította tovább Alpár a
századelő jellegzetes neo stílusában, amely neobarokk és szecessziós
elemeket vegyít.
A jelenlegi műemlék felújítás egyik célja az Alpár-féle neobarokk kastély
külső-belső rendbetétele. És benne korszerű, a jelen és a jövő igényeinek
megfelelő diákotthon (kb. 30 fiú és 30 leány) kialakítása.
Az egykori klasszicista kúriából átalakított nyugati, földszintes szárnyban
helyeztük el a közös helyiségeket és a kápolnát, a keleti, L-alakú
kétszintes szárnyban pedig a kollégiumi szobákat, illetve a kiszolgáló
vizes és egyéb helyiségcsoportokat.
Az utcafronti melléképületek közül visszaállítjuk a Luczenbacher-köz
felőli szárny különállóságát, és javasoljuk visszabontani a zavaró
toldalékot. Ezt a földszintes szárnyat eredeti formájában, üres
padlástérrel, az Alpár-féle homlokzatarchitektúrával állítjuk helyre, és
benne új hőközpontot, melegítő konyhát (lásd konyhatechnológia) és ebédlőt
alakítottunk ki.
Az Árpád út felőli másik különálló épületben („C” épület) továbbra is
szolgálati lakások maradnak az eredeti formában, üres tetőtérrel felújított
épületben.
Az egész rekonstrukció technikai lebonyolításának kulcskérdése a
kollégium alaprajzi bővítésének elhelyezése a „B” épület Árpád úti
szárnyában. Fontos építészeti döntés az egykori hajóállomás felől a
Luczenbacher-közből nyíló főbejárat áthelyezése a Szent László tér felé, az
utcafronti épületszárny kapu áthajtós megszakításával. Ezzel a megoldással
közvetlen térbeli kapcsolat jön létre a plébániatemplom és a kastély
tömege, illetve a templomtér és a kastélykert között.


Luczenbacher kastély műemlék felújítás

Szob

2006

Bruttó szintterület: 3088 m2


A „szobi” nemesi előnevet is kiérdemlő Luczenbacher Pál építette a család
számára 1902 és 1907 között Alpár Ignác tervei szerint a Duna-parti
nyaralókastélyt. Feltételezések szerint Luczenbacherék először egy
klasszicista kúriát építettek, s ezt bővítette-alakította tovább Alpár a
századelő jellegzetes neo stílusában, amely neobarokk és szecessziós
elemeket vegyít.
A jelenlegi műemlék felújítás egyik célja az Alpár-féle neobarokk kastély
külső-belső rendbetétele. És benne korszerű, a jelen és a jövő igényeinek
megfelelő diákotthon (kb. 30 fiú és 30 leány) kialakítása.
Az egykori klasszicista kúriából átalakított nyugati, földszintes szárnyban
helyeztük el a közös helyiségeket és a kápolnát, a keleti, L-alakú
kétszintes szárnyban pedig a kollégiumi szobákat, illetve a kiszolgáló
vizes és egyéb helyiségcsoportokat.
Az utcafronti melléképületek közül visszaállítjuk a Luczenbacher-köz
felőli szárny különállóságát, és javasoljuk visszabontani a zavaró
toldalékot. Ezt a földszintes szárnyat eredeti formájában, üres
padlástérrel, az Alpár-féle homlokzatarchitektúrával állítjuk helyre, és
benne új hőközpontot, melegítő konyhát (lásd konyhatechnológia) és ebédlőt
alakítottunk ki.
Az Árpád út felőli másik különálló épületben („C” épület) továbbra is
szolgálati lakások maradnak az eredeti formában, üres tetőtérrel felújított
épületben.
Az egész rekonstrukció technikai lebonyolításának kulcskérdése a
kollégium alaprajzi bővítésének elhelyezése a „B” épület Árpád úti
szárnyában. Fontos építészeti döntés az egykori hajóállomás felől a
Luczenbacher-közből nyíló főbejárat áthelyezése a Szent László tér felé, az
utcafronti épületszárny kapu áthajtós megszakításával. Ezzel a megoldással
közvetlen térbeli kapcsolat jön létre a plébániatemplom és a kastély
tömege, illetve a templomtér és a kastélykert között.