kollektiv műterem"

Clark Ádám téri szálloda pályázat

Budapest

2007

bruttó terület 3895 m2



Budapesten a Duna két partján 100 évvel ezelőtt viharos gyorsasággal
kialakult városépítészeti együttes tökéletes, zárt kompozícióra törekedett
(lásd neoreneszánsz), ezért később, pénz és lehetőségek fogytán nehéz,
szinte lehetetlen feladat volt azonos szinten folytatni: egyrészt az
önmagába csapdaként záródó centrális – sugaras szerkezet feloldása,
hálózatossá tétele haladja meg folyamatosan a rendelkezésre álló szellemi
és anyagi kapacitást, másrészt a nagy, összefüggő historizáló várostest
formai görcsbe merevítette a kreatív építészeti gondolkodást.
Ezért olyan formát kerestünk, amely egyrészt ellenáll a historizmus
kísértéseinek, másrészt azonban nem robbantja környezetét, hanem homogén
anyagszerűségével finoman és pontosan kitölti a rendelkezésre álló térbeli
és jogi – szabályozási kereteket. A látvány turista csalogató markáns
üzenetén túl az összetett környezet finom újrahangolására törekedtünk.
A szálloda illeszkedő tömegképzése és a homogén, szoborszerű homlokzati
anyaghasználat a környező beépítési szövet lényegi tulajdonságaira
koncentrál (zártsorú tömörség, homlokzati felület elkülönített jelentése,
erős horizontális lezárás, stb.), de az áttetsző felületen átsejlik nappal
és éjszaka egyaránt az új belső tartalom. A részben tömör, részben
fokozatos átmenetben perforált patinázott táblás rézlemez burkolat
egységesen borítja a homlokzati és tetőfelületeket. A természetesen foltos,
mély rozsdabarna szín elkülönül a Budapestre meghatározóan jellemző
(tízévenként sötétszürkére koszolódó) törtfehér alapszíntől (lásd sóskúti
kő) és a Vár-oldal vizuális kontextusába helyezi az épületet, anélkül
azonban, hogy kiszakadna foghíj létének természetes közegéből.


Clark Ádám téri szálloda pályázat

Budapest

2007

bruttó terület 3895 m2



Budapesten a Duna két partján 100 évvel ezelőtt viharos gyorsasággal
kialakult városépítészeti együttes tökéletes, zárt kompozícióra törekedett
(lásd neoreneszánsz), ezért később, pénz és lehetőségek fogytán nehéz,
szinte lehetetlen feladat volt azonos szinten folytatni: egyrészt az
önmagába csapdaként záródó centrális – sugaras szerkezet feloldása,
hálózatossá tétele haladja meg folyamatosan a rendelkezésre álló szellemi
és anyagi kapacitást, másrészt a nagy, összefüggő historizáló várostest
formai görcsbe merevítette a kreatív építészeti gondolkodást.
Ezért olyan formát kerestünk, amely egyrészt ellenáll a historizmus
kísértéseinek, másrészt azonban nem robbantja környezetét, hanem homogén
anyagszerűségével finoman és pontosan kitölti a rendelkezésre álló térbeli
és jogi – szabályozási kereteket. A látvány turista csalogató markáns
üzenetén túl az összetett környezet finom újrahangolására törekedtünk.
A szálloda illeszkedő tömegképzése és a homogén, szoborszerű homlokzati
anyaghasználat a környező beépítési szövet lényegi tulajdonságaira
koncentrál (zártsorú tömörség, homlokzati felület elkülönített jelentése,
erős horizontális lezárás, stb.), de az áttetsző felületen átsejlik nappal
és éjszaka egyaránt az új belső tartalom. A részben tömör, részben
fokozatos átmenetben perforált patinázott táblás rézlemez burkolat
egységesen borítja a homlokzati és tetőfelületeket. A természetesen foltos,
mély rozsdabarna szín elkülönül a Budapestre meghatározóan jellemző
(tízévenként sötétszürkére koszolódó) törtfehér alapszíntől (lásd sóskúti
kő) és a Vár-oldal vizuális kontextusába helyezi az épületet, anélkül
azonban, hogy kiszakadna foghíj létének természetes közegéből.