kollektiv műterem"

Családi ház

Pápa

2006-

bruttó 210 m2

Pápa város dél-nyugati részén, a város határában, új parcellázású
területén helyezkedik el a telek. A táj sík, a település környező épületei
a város felé tipikus 70-80-as években épültek nyeregtetős tömeggel, míg az
új beépítésű szomszédos házak többsége a ma leginkább elterjedt földszintes
kontyolt tetős vakolt házak formáiban jelennek meg.
Olyan formát, és struktúrát próbáltunk keresni, mely megfelel a
megrendelő fiatal pár identitásának, és egy új beépítésű területen is a
hely szellemével kapcsolatot tud teremteni, de nem nosztalgikus
eszközökkel, hanem tartva a tempót a történelmi és technológiai
fejlődéssel.
A megoldást az egyszerű nyeregtetős parasztház ikonjában és egy azt
közrefogó kiszolgáló struktúrában látjuk, mely személyre szabható, az
egyéni kívánalmakat az egység megbontása nélkül ki tudja szolgálni. Az
archetipikus tömeget két oldalról fogja közre egy mai formavilágú feszes
tégla struktúra, mely a zárt, védett formát feloldja a külvilág felé,
átmeneti tereket képezve.
Az épület két fő tömegre tagolódik: egy vakolt, nyeregtetővel fedett
házra, mely a fő funkciókat látja el, és egy téglaburkolatú, „Z” alaprajzú,
alacsony hajlású tetővel fedett zónára, mely főként a kiszolgáló egységeket
és átmeneti tereket foglalja magába.


Családi ház

Pápa

2006-

bruttó 210 m2

Pápa város dél-nyugati részén, a város határában, új parcellázású
területén helyezkedik el a telek. A táj sík, a település környező épületei
a város felé tipikus 70-80-as években épültek nyeregtetős tömeggel, míg az
új beépítésű szomszédos házak többsége a ma leginkább elterjedt földszintes
kontyolt tetős vakolt házak formáiban jelennek meg.
Olyan formát, és struktúrát próbáltunk keresni, mely megfelel a
megrendelő fiatal pár identitásának, és egy új beépítésű területen is a
hely szellemével kapcsolatot tud teremteni, de nem nosztalgikus
eszközökkel, hanem tartva a tempót a történelmi és technológiai
fejlődéssel.
A megoldást az egyszerű nyeregtetős parasztház ikonjában és egy azt
közrefogó kiszolgáló struktúrában látjuk, mely személyre szabható, az
egyéni kívánalmakat az egység megbontása nélkül ki tudja szolgálni. Az
archetipikus tömeget két oldalról fogja közre egy mai formavilágú feszes
tégla struktúra, mely a zárt, védett formát feloldja a külvilág felé,
átmeneti tereket képezve.
Az épület két fő tömegre tagolódik: egy vakolt, nyeregtetővel fedett
házra, mely a fő funkciókat látja el, és egy téglaburkolatú, „Z” alaprajzú,
alacsony hajlású tetővel fedett zónára, mely főként a kiszolgáló egységeket
és átmeneti tereket foglalja magába.