kollektiv műterem"

Luczenbacher kastély műemlék felújítás

Szob

2006

Bruttó szintterület: 3088 m2

A „szobi” nemesi előnevet is kiérdemlő Luczenbacher Pál építette a család számára 1902 és 1907 között Alpár Ignác tervei szerint a Duna-parti
nyaralókastélyt. Feltételezések szerint Luczenbacherék először egy klasszicista kúriát építettek, s ezt bővítette-alakította tovább Alpár a századelő jellegzetes neo stílusában, amely neobarokk és szecessziós elemeket vegyít.
A jelenlegi műemlék felújítás egyik célja az Alpár-féle neobarokk kastély külső-belső rendbetétele. És benne korszerű, a jelen és a jövő igényeinek megfelelő diákotthon (kb. 30 fiú és 30 leány) kialakítása. Az egykori klasszicista kúriából átalakított nyugati, földszintes szárnyban helyeztük el a közös helyiségeket és a kápolnát, a keleti, L-alakú kétszintes szárnyban pedig a kollégiumi szobákat, illetve a kiszolgáló vizes és egyéb helyiségcsoportokat.
Az utcafronti melléképületek közül visszaállítjuk a Luczenbacher-köz felőli szárny különállóságát, és javasoljuk visszabontani a zavaró toldalékot. Ezt a földszintes szárnyat eredeti formájában, üres padlástérrel, az Alpár-féle homlokzatarchitektúrával állítjuk helyre, és benne új hőközpontot, melegítő konyhát (lásd konyhatechnológia) és ebédlőt alakítottunk ki.
Az Árpád út felőli másik különálló épületben („C” épület) továbbra is szolgálati lakások maradnak az eredeti formában, üres tetőtérrel felújított
épületben.
Az egész rekonstrukció technikai lebonyolításának kulcskérdése a kollégium alaprajzi bővítésének elhelyezése a „B” épület Árpád úti
szárnyában. Fontos építészeti döntés az egykori hajóállomás felől a Luczenbacher-közből nyíló főbejárat áthelyezése a Szent László tér felé, az utcafronti épületszárny kapu áthajtós megszakításával. Ezzel a megoldással közvetlen térbeli kapcsolat jön létre a plébániatemplom és a kastély tömege, illetve a templomtér és a kastélykert között.


Luczenbacher kastély műemlék felújítás

Szob

2006

Bruttó szintterület: 3088 m2

A „szobi” nemesi előnevet is kiérdemlő Luczenbacher Pál építette a család számára 1902 és 1907 között Alpár Ignác tervei szerint a Duna-parti
nyaralókastélyt. Feltételezések szerint Luczenbacherék először egy klasszicista kúriát építettek, s ezt bővítette-alakította tovább Alpár a századelő jellegzetes neo stílusában, amely neobarokk és szecessziós elemeket vegyít.
A jelenlegi műemlék felújítás egyik célja az Alpár-féle neobarokk kastély külső-belső rendbetétele. És benne korszerű, a jelen és a jövő igényeinek megfelelő diákotthon (kb. 30 fiú és 30 leány) kialakítása. Az egykori klasszicista kúriából átalakított nyugati, földszintes szárnyban helyeztük el a közös helyiségeket és a kápolnát, a keleti, L-alakú kétszintes szárnyban pedig a kollégiumi szobákat, illetve a kiszolgáló vizes és egyéb helyiségcsoportokat.
Az utcafronti melléképületek közül visszaállítjuk a Luczenbacher-köz felőli szárny különállóságát, és javasoljuk visszabontani a zavaró toldalékot. Ezt a földszintes szárnyat eredeti formájában, üres padlástérrel, az Alpár-féle homlokzatarchitektúrával állítjuk helyre, és benne új hőközpontot, melegítő konyhát (lásd konyhatechnológia) és ebédlőt alakítottunk ki.
Az Árpád út felőli másik különálló épületben („C” épület) továbbra is szolgálati lakások maradnak az eredeti formában, üres tetőtérrel felújított
épületben.
Az egész rekonstrukció technikai lebonyolításának kulcskérdése a kollégium alaprajzi bővítésének elhelyezése a „B” épület Árpád úti
szárnyában. Fontos építészeti döntés az egykori hajóállomás felől a Luczenbacher-közből nyíló főbejárat áthelyezése a Szent László tér felé, az utcafronti épületszárny kapu áthajtós megszakításával. Ezzel a megoldással közvetlen térbeli kapcsolat jön létre a plébániatemplom és a kastély tömege, illetve a templomtér és a kastélykert között.